Mint 1.5-ös automata Yaris, úgy suhan az idő. Több mint fél évvel ezelőtt írtam először és utoljára a blogba azzal a szándékkal, hogy tapasztalataimat összegyűjtve segítsek mindenkinek, aki új automata váltós Toyota Yaris vásárlását fontolgatja.
Hét hónappal és hatezer kilométerrel ezelőtt még javában tombolt a tél. Akkoriban az autóban uralkodó klimatikus viszonyok és az olykor kilengő fogyasztási értékek megfejtésén rugóztam. Azóta viszont egy csomó új kalandunk volt, amiből a legizgalmasabb tapasztalások egyikét a magyarországi kutaknak köszönhetem.
Csodálatos dolgokra képes ez a kicsi autó, ha okosan vezeted. Okos alatt értem, hogy nem pörgetem fölöslegesen, tempomatot használok még 40-nél is, és általában a lehető legoptimálisabb forgalmi időszakokban vezetek.
A kis Yaris a fenti előzmények mellett nyári üzemben 4.1-től fölfele fogyaszt, a szezonális átlag jelenleg 6.4/100, ami a főváros tempójához viszonyítva tök jó szerintem.
És akkor most áttérek a lényegre: melyik benzinnel megy a legjobban, mit szoktam tankolni és miért.
Azt szeretném mondani, hogy szinte alig vettem észre különbséget az egyes tankolások között. Az 1496 ccm-es motor a MOL sima 95-től volt a legszomjasabb, ezt igen hamar elszopogatja szegény. Az OMW 100, a MOL 100 és a Shell 100 között nem tapasztaltam érdemi különbséget, ellenben a Shell normál és prémium 95-ös tankoknál befigyelt valami érdekes.
A kettő közül én a Shell prémium 95-re teszem a voksomat, ezzel tudtam a legtöbbet menni megfelelő vezetési élmény mellett. Igaz, a LukOil egyelőre még kimaradt a tankból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
